Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 

 

 

 

cimg0864.jpg

cimg0862.jpgcimg0863.jpg

Krajlik József - bronz plaket, Albert Emil - dísz jelvény, Bartók Balázs - bronz plaket

 cimg1274.jpg

Dobos Gyula és Mezei Béla - dísz jelvény

1482224540_57.jpg

 

benyhe-atilla-cike.jpg

Az egyre aktívabb Felső – Gömör

Rozsnyó és környéke, a Sajó völgye gyönyörű természeti környezete egy olyan hely, ahol szívesen élünk s ahol az elhivatott ember örömmel foglalkozik a kisállatok tenyésztésével.   A kisállattenyésztők e vidéki alapszervezete még csak két éve tevékenykedik, de a Kisállattenyésztők Szlovákiai Szövetsége Jólészi Alapszervezete elnöke Krajlik József és a huszonhattagú alapszervezet néhány további aktív tagjának köszönhetően már jelenleg is figyelemreméltó eredményekkel büszkélkedhetünk.  A 2011-es évet egy Jólészen tartott kiállítással  nyitottuk, ahol a tizennégy alapszervezeti tag unk mellett két Nagyidáról és öt Nagyrőcéről érkező tenyésztő is bemutatta kisállatait. De, kihasználva a közeli, magyarországi Ózdon kiépített baráti kapcsolatainkat tőlük is hívtunk hét kiállítót, az így nemzetközivé lett rendezvényünkre, melyen háromszáz kisállatot mutattunk  be. Nagyon örültünk, hogy szervezetünk tagja, Milan Laciak harminc emlékérmet készített számunkra, melyeket a legsikeresebb kiállítóknak adtunk át. A kiállítás sikeréhez hozzájárult az ott felszolgált jóízű gulyás és a győzteseknek átadott gyönyörű torta is.
 A 2011-es évben tovább bővítettük a magyarországi kapcsolatainkat is. Sikerült hat társasutazást szerveznünk a népszerű magyarországi, Monorban megrendezett börzére, valamint a szlovákiai nyitrai hasonló jellegű rendezvényre is. Ezeken az utakon alapszervezetünk tagjai mellett részt vettek iglói, poprádi, kézsmárki és nagyrőcei kisállattenyésztők is. A már említett Ózdon öt kiállító képviselte alapszervezetünket. Az Eger melletti Felsőtárkányba hárman mutatkoztunk be. Itt Krajlik József a baromfi kategóriában fődíjat és két okleveles helyezést kapott, Milan Laciak ugyancsak baromfi kategóriában szerzett fődíjat és oklevelet a nyúltenyésztők között, Ladislav Slíž pedig oklevelet kapott a kiállított baromfi- és galamb példányaiért. Ellátogattunk Dabasra , a magyar nemzeti kiállításra is.
A nagyrőcei barátaink az említett év nyarán szerveztek egy bemutató kiállítást, ahol alapszervezetünket négy tagunk képviselte. A Nagyidán tartott kiállításon Krajlik József képviselt bennünket, aki a galambjaiért fődíjat kapott. Voltak tagjaink a poprádi területi kiállításon is. Orömmel látogattunk el a hagyományosan Nyitrán megrendezésre kerülő országos seregszemlére is. Bár itt még nem sikerült díjat szereznünk, de az ott látottakból sokat tanultunk és sok mindenben gyönyörködtünk.
Nagyon örülünk a kezdeti sikeres bemutatkozásainknak, de e mellett egy kicsit bosszankodunk is, hogy nem sikerül elképzeléseink szerinti börzéket szerveznünk. Immár második éve próbálkozunk ezzel minden hónap harmadik hévégéjén Jólészen, de annak ellenére, hogy a környéken nincs ilyen rendezvény, hozzánk is egyelőre csak kevesen látogatnak el. Ám tudatában vagyunk annak, hogy az ilyen rendezvény többszöri megszervezéséhez is kitartás kell, ami azután meghozhatja a gyümölcsét. Talán segíthet majd ebben az olyan bemutatkozó kiállítás is, mint amilyet a Jólészi Falunapok alkalmával rendeztünk.
 A Jólészi Alapszervezetünkben megalapítottuk Az Év Kisállattenyésztője Díjat. A 2010-es évért ezt Ladislav Slíž és Vojtech Mezei tagtársainknak ítéltük oda. A második évzáró taggyűlésünkön örömmel és elismeréssel választottuk meg Milan Laciakot a 2011-es év kisállattenyésztőjévé, akinek ebből az alkalomból oklevelet és egy évre vándorserleget adtunk át.

 Benyhe Attila élménybeszámolója:

Három „testvér” találkozója Jólészen (Jovicében)

 

2012. júliusának  utolsó vasárnapján egy sokáig emlékezetes találkozónak lehettem részese a szlovákiai Jólészen. A jólészi egyesület elnöke, Krajlik József baráti meghívásának eleget téve egri és ózdi kisállattenyésztők társaságában  egy utolérhetetlenül élmény- és programdús napot tölthettem a Rozsnyó és Krasznahorka közvetlen közelében található kedves falucskában és környékén.

A találkozó – hogyan is történhetett volna másképpen, - Krajlik „Dodi” különlegesen érdekes portáján vette kezdetét. Házigazdánk építési vállalkozó valamint szenvedélyes kisállatbarát- és tenyésztő, a tágas udvarának egyik felén műhely épületek tanúskodnak foglalkozásáról, másik felén baromfi -.és nyúlketrecek, galambdúcok  hobbijáról. Arra fordulva  szinte földbe gyökerezett a lábunk: a különféle szárnyasok – számos galamb- és díszbaromfi fajta –, továbbá nyulak  valóságos kis paradicsomának látványa tárult elénk. Elsőként a drótkerítéssel minden oldalról, hálóval felülről védett, tágas galambudvarba léptünk be. Itt legalább tucatnyi fajta galamb röpdös a természetest megközelítő körülményeket láthatóan élvezve. A röpde talaja, mint egy régi parasztudvaré: félig földes, félig gyeppel benőtt. Középen „ágasfák” , a széleken szellős, de éjszakára biztonságosan zárható és könnyen takarítható, fa szerkezetes költőhelyek sorjáznak.

Külön szektorban láthatók Dodi kedvenc díszbaromfi fajtái. Van ezekből is bőven, engem különösen impozáns kinézetű, előzőleg már több kiállításon is megcsodált óriás brahma madarai fogtak meg. A tágas telket egy kis hegyi patak szeli ketté. Ennek túlpartján vízimadarakat tart a gazda. A kacsák, ludak láthatóan kitűnően érzik magukat. A patak felduzzasztott öblében vígan fürdőznek.Egy kisebb kávészünet és tízóraizás közben is „galambásztunk”: a szlovák kisállattenyésztők magazinját böngésztük kíváncsian.(A lapról egy későbbi írást tervezek.)A kisállatok bemutatója után Dodi körbevitt bennünket a festői szépségű településen.Megnézhettük ezen közben a falu művelődési házát, amely  egyesületük következő kiállításának méltó helyszínéül ígérkezik.

Ebédre a szlovák karszt erdőrengetegében a tájba simulóan megbúvó faházába kocsizott fel velünk vendéglátónk. Aki bírta, körbegyalogolta vele kéthektáros, vadregényes telkét, ihatott „saját” forrásának vizéből, felmászhatott vele az öreg vadcseresznyefa ágai közé  hat méter magasságban  megépített magaslesre, egy „igazi Tarzan-házikóba”. Miközben  a hegyoldalban megpihenve szétnéztünk,  szemben velünk, a nyiladékon át Krasznahorka vára tárult elénk, még a tűz okozta károk jegyeit magán viselve is valóságos festői látványt mutatva.

Az ebéd már készen várt minket. A „magyaros” gulyást elfogyasztva Dodi újabb meglepetéseként egy barlang-túra következett. Azt csak a helyszínre érve sejthettük meg, hogy  ez nem egy „kocatúrista” számára kínált, komfortos barlangi séta lesz, hanem valami egészen más…A Krasznahorka várhosszúréti Buzgó-barlang ugyanis egyike Szlovákia három „kalandtúrás” barlangjának. Számunkra igazi túlélő túrának bizonyult!

A közel fél kilométeres barlangban ugyanis villany nincs, de van víz:a barlang hosszában fut ugyanis a Buzgó patak jéghideg vize, mely felett hosszában rögzített keskeny, kb. 35 cm-es fapallók jelentik az utat, sőt, van, ahol a víz – jelesül egy barlangi tó  - felett csak drótkötélen lehet átjutni. Minden nyirkos-vizes, csúszós, s némelykor csak négykézláb görnyedve, máshol szűk sziklarésen átpréselve magunkat, ismét másutt függőleges vaslétrán mászva lehet továbbhaladni. A sötét barlangból csak annyit látni, amennyit a fejlámpánk fénye megmutat. Apropó, fejlámpa! Túravezetőnk mindannyiunkat teljes barlangi felszereléssel látott el: gumicsizma síharisnyával, barlangi, nyakig érő kezeslábas, fejünkre védősisak fejlámpával, hátunkra akkumulátor. Hát, túléltük!...”Megmenekülve” azt mondogattuk egymásnak: ha előre tudtuk volna, mi vár ránk, talán nem is vállalkoztunk volna rá. Utólag viszont így  fogalmazott mindenki: életre szóló élmény volt!

Az erdei házikóhoz visszatérve, ott még „hűsítők” kíséretében „nyalogattuk sebeinket”, folyt a viccelődés, az ugrasztás  - és a résztvevők barátságának megerősítése.

Késő délután, következő baráti találkozón való viszontlátás reményében búcsúztunk egymástól.

Köszönjük Krajlik Dodi! Köszönjük, Jólész!

 
 
 
 
free counters